Jézuska megérkezett

Ibi és Aba együtt pannírozták a ponty szeleteket. A pulyka már a sütőben pirosodott, a zölségek a lábasban sercegve párolódtak. A finom mákos és diós bejgli a tiszta konyharuha alatt pihent és az egész lakásban kellemes karácsonyi illatok terjengtek. A takarításnak és rendrakásnak már korán reggel nekikezdtek és szépen lassan a Karácsonyi vacsora is elkészül.
Mikor végeztek a maszatos munkával, Ibi lemosta lisztes-tojásos kezét és olajat öntött a serpenyőbe.
- Amíg kisütöm a halpatkókat terítsd meg az ünnepi asztalt! - kérte Ibi kedvesen barátját. - A piros terítőt és aranyszélű tányérokat a szekrényben találod - toldotta meg mondandóját.
Aba figyelmesen és hatalmas igyekezettel rendezte a terítéket. Minden a helyén volt, úgy ahogy a nagykönyvben írják. Ott volt a lapos tányér, benne a leveses tányér, jobb oldalán a kés és a kanál, bal oldalán a nagy -  felette a desszertes villa. A poharat jobbra, pontosan a kés hegye fölé, a szalvétát és savanyús tálat pedig a bal oldalra tette. Középen fenyőág-csokor kapott helyet egy ezüst színű, ágas-bogas gyertyatartóval egyetemben. Mikor elkészült a nagy feladattal, Aba hátra lépett kettőt az asztaltól és onnan ellenőrizte munkáját.
- Szép lett!- fordult elégedett arckifejezéssel Ibi felé.
- Bizony, ez igazán csinosra sikeredett! - ismerte el mosolyogva Ibi.
- Akkor készen vagyunk! - kiáltotta Aba és nagyot szusszanva lehuppant a székre.

És ebben a pillanatban halk csilingelés hallatszott. Rövid motoszkálás, majd újra néma csend...

- Lehet, hogy a Jézuska! - Kapott észbe Ibi és rohantak is a hangok irányába.
Tátott szájjal torpantak meg az ajtóban. Hatalmas karácsonyfa állt a szoba közepén. Mézeskalács csillagok, házikók és szívek, piros alma és dió díszitette a fenyőfát. Különleges illatok töltötték be a levegőt, és ajándékok sorakoztak sűrűn egymás mellett.
- Ez hihetetlen! - lelkendezett Ibi és megszorította barátja kezét.
Percekig csak így álltak ketten, kézenfogva és gyönyörködtek a csodában.