Aba ma otthonülős napot tervezett, nem volt kedve a szürke, szeles és barátságtalan időben kitenni a lábát az utcára. Inkább néz valami olvasnivalót és csak ejtőzik, teázgat egész álló nap. Kikecmergett az ágyból, nem sietett - gondolta mindennek megadja a módját - ahogy mondani szokták. Finom habos kakaót készített és ugyancsak komótosan megreggelizett. Szépen lassan lezuhanyzott, fogat mosott és felöltözött. Lábára vastag kötött zoknit húzott és mikor mindennel végzett, kényelmesen elhelyezkedett a fotelben. Magára terítette csíkos kötött takaróját és békésen tanulmányozni kezdte a nagy utikönyvet.
Ibi ekkor lépett a szobába az időjáráshoz hasonlatos, borongós hangulatban.
- De jó lenne egy kis napsütés! - mondta szomorkásan és odakuporodott Aba lábához.
- Tudod mire vágyom? - kérdezte elmerengve - Egy meleg nyári napra!
- Drága Ibi, csak a tél derekánál járunk, azt hiszem még várnod kell egy kicsit! - simogatta meg barátja vállát.
- Egy ici-picit azért segíthetek! - mosolyodott el Aba és előhúzta vaskos olvasmányát.
- A világ legszebb tájai és városai vannak ebben, - magyarázta - ha nem is igaziból, de képzeletben bárhova elutazhatunk!
- Akkor valami meleg helyre menjünk! - mondta csöppet jobb kedvűen Ibi.
- Én is úgy gondoltam! - és sebbel-lobbal lapozni kezdte az ölében heverő képeskönyvet.
Rövidesen Aba arca felderűlt.
- Ide utazunk!- kiálltotta - és lelkesen mutatott a térképen Ausztráliára.
- És ott meleg van? - kérdezte Ibi bizonytalanul.
- Persze! - nyugtatta meg kis barátját Aba. - Tudod ha itt, nálunk, az északi féltekén tél - akkor a Föld másik oldalán, azaz a déli féltekén nyár van! Az egyenlítőt nevezhetjük választóvonalnak - magyarázta kedvesen Aba.
Közben Ibi is befészkelte magát a meleg pléd alá, szorossan Aba mellé és szinte egyszerre kiáltották ujjukkal egy képre mutatva:
-Ide nézz! Ez a híres sydney-i operaház!
Láttak még csodálatos tengeröblöket, jóllakott koala macit és óriáskengurut, különleges vörös hegyeket és kövekkel tarkított mesebeli sivatagokat.
Látták a Nagy-korallzátonyt türkízkék vízével és színes élővilágával. Megismerkedtek a bohóchallal, a papagájhalakkal a langusztával és megannyi vízi élőlénnyel, de a kacsacsőrű emlős és a tasman ördög sem maradt ki az utikalaúzból.
Képzeletük messzirre repítette a két barátot. Bőrükön érezték a forró sivatagi szelet, a tengerparti napsütést és orrukban a melegben párolgó eukaliptusz illatát.
Már nem is volt rossz kedvűk, már nem is fáztak....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése