Szánkozás

Ibi magára húzta a meleg paplant és többször határozottan közölte, hogy nem, nem és nem hajlandó kibújni az ágyból. Aba állt a heverő elött és barátja takaróját rángatta.
- Gyere Ibi, hasadra süt a nap! Keljél fel! - kérte kedvesen.
- Még olyan korán van!- szólt tompa hangon a dunyha alól Ibi.
- Mit szeretnél csinálni ilyen korán reggel, hidegben és hóban?- kérdezte ásítozva.
- Gyere, gyere! - nyúzta tovább kis barátját Aba.
Ibi lassan és kicsit kelletlenül, de kidugta pucér lábait az ágynemű alól és mogorva arccal felült.
- Jó, jó. Még kérek tíz percet és felkelek - mondta.
- Akkor várlak! - kiálltotta máris jobbkedvűen Aba. - A reggeli tálalva!
Ibi még egy csöppet ejtőzött, de egy perccel sem többet, mint amennyit ígért. Nagyot nyújtozott, belebújt szőrös mamuszába és kicsoszogott a konyhába.
Aba finomságokat készített. Vajas pirítós kalács és barack lekvár, mézes citromos forró tea várta Ibit.
- Le akarsz venni a lábamról, igaz? - kérdezte mosollyal az arcán Ibi.
- Csak egy kicsit. - vallotta be Aba lesütött szemekkel. - Tudod, hogy úgy szeretném kipróbálni az új szánkót! Nézd milyen szép a hó!
Ibi a mai napot máshogy tervezte, de soha nem tudott ellenállni legjobb barátja kérésének.
- Akkor evés után irány a Normafa! - mondta és nagyot kortyolt a bögréből.
Rövid időn belül mind a ketten útrakészen álltak az előszobában. Aba vállán a szánkó, Ibi kezében a termosz forró teával.
- Akkor indulás! - csapták be az ajtót maguk mögött.

Busszal érkeztek a hegy tetejére. Sokan síeltek, szánkóztak, vagy csak sétáltak a téli napsütésben. Aba nagyon sietett, minél elöbb ki akarta próbálni az új szerzeményt.
- Gyere Ibi, ülj mögém! - kurjantotta a domb tetejéről.
Ibi is kénytelen volt szedni a lábát, ha nem akart lemaradni.
Ráhuppantak a szánkóra és már indultak is. Csak úgy sűvítettek a fák és bokrok között. A szán szinte repült velük lefelé. Ibi csak szorította kis barátja derekát, szemét pedig becsukta, hátha úgy kevésbé félelmetes a sebesség. Száguldoztak, mint akiket puskából lőttek ki. Aba kapucnija hátra csúszott és göndör haja lobogott a hideg, fagyos szélben.
Aztán végre a lejtő aljára értek és lassan megálltak.
- Jól működik! - bólogatott elégedetten Aba. - Akkor csússzunk még egyet!
Ibi az ijedtségtől pár percig meg sem tudott szólalni.
- Azt hiszem nekem elég volt ez is! - mondta végül eltökélten.