Aba erősen szorította a kormánykereket, az út hepe-hupás volt és kátyuk nehezítették a vezetést. Ibi is nagyokat huppant hátúl, de mindenért kárpótólta a csodálatos napsütés. Meleg volt, pedig az ősz vége felé közeledtünk.
Az út mellett egyszer csak feltünt egy kis csikó. Pajkos és nyúlánk volt, mint a legtöbb fiatal lovacska, nagy barna szemében látszott, hogy teli a pocakja és remekül érzi magát. Futkosott ide - oda mint akit felhúztak, a távolban pedig a ménes többi tagja legelészett.
Aba jobbra indexelt, majd letért az útról. - Itt leállunk egy kicsit és megnézzük a pacikat!- mondta és már le is pattant a motorról. - Látod milyen szépek és hogy csillog a szőrük. Ráadásul ennyi féle-fajtát még nem is láttam egyszerre, egy helyen - lelkendezett. - Van itt szürke, deres, pej és fakó!
Odaszaladt a kerítéshez és már magyarázott is: - Ott hátúl az itatónál egy gesztenyepej , mellette egy fiatal szürke legelészik, a szalmánál, - ott jobbra,- egy igazi fakó, mögötte meg egy sárga-deres.
- Homlokukon meg különböző jegyek, látod? - kérdezte izgatottan kis barátját. - Ott egy csillag, a másikon egy virág, a kis csikón meg lámpás - mutatott más és más lovakra Aba. - A lovak fején lévő fehér foltokat nevezzük jegyeknek - okoskodott.
Ibi lelkesen bólogatott, és helyeselt, bár az igazat megvallva eddig nem sok mindent tudott a lovakról. - Szép és nagy és szőrős állatok, négy lábukon patkó - sorolta ismereteit magában, de itt meg is állt a tudománya.
- Milyen okos vagy Aba! Nem is mondtad, hogy így ismered a pacikat!
- Ez mind semmi! - hencegett tovább Aba. -hallottál már a ...
- Azt hiszem ennyi információ elég volt mára - szakította félbe Ibi és sietősen elindult a motor felé.
- Igazad van, induljunk is mielőtt besötétedik - mondta Aba és elfordította a robogó kulcsát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése