2012. december 1., szombat

Aba náthás

Aba hangosan fújta az orrát. - Egy kicsit hallkabban, barátom, úgy tülkölsz mint egy tengerjáró hajó a kikötőben, tudod, hogy nem illik - szólt Ibi szemöldökét kissé összehúzva.
- Igazad van, de sajnos megfáztam tegnap. Fújt a szél és mi száguldoztunk a mocival, biztos huzatot kaptam. - bigyesztette le a száját szomorúan.
- Mondtam neked, hogy rendesen öltözz fel, vegyél pulcsit sálat és kesztyűt! Ha már náthás lettél, bizony ma ne csatangolj sehova, maradj itt az ágyban a meleg takaró alatt!
- Nem szeretem a tétlenséget - morcoskodott Aba - várnak a kalandok!
- Jól mondod barátom - nevette el magát Ibi - várnak és meg-vár-nak - szótagolta hangsúlyosan a második szót.
Erre már Aba is elmosolyodott a papirzsebkendő mögött.

Ibi jókedvűen fogat mosott majd a zuhany alá bújt. Megmosta kezét, arcát, lábát, hónalját. Alaposan szárazra törölte magát, nehogy úgy járjon, mint Aba - semmi szükség arra, hogy ő is megfázzon. Gyorsan felöltözött és leszaladt a közeli boltba jó házi mézért. Citromot is vett, mert ilyenkor kell a sok-sok c-vitamin. Hozott még kalácsot és friss vajat majd nekilátott a reggeli elkészítésének.
Kivételesen nem csak egy bögrényi teát főzött, hanem teli kancsóval kedveskedett beteg barátjának. Hársfavirágból készítette, mert tudta, hogy az segít a fájó torkon. Tett bele bőségesen mézet és kicsavarta két szép citrom levét is. Minden finomságot összekészített egy nagy tálcára és besétált vele a szobába.
Aba piros orral üldögélt az ágy támlájának dölve. Nagy dunyháját magára húzta és egy könyvet lapozgatott a gyógynövényekről.
- Itt a finom reggeli, van itt minden ami segíti a gyógyúlást! - tette elé a tálcát Ibi.
- Milyen gondos vagy, köszönöm szépen! - hatódott meg a kis beteg. - Pont most olvastam mit tehet az ember ha náthás! Igyon sok csipke, vagy hársfa teát jó sok mézzel és citrommal! - és már kortyolt is egyet a forró bögréből.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése