A sok c-vitamin, a finom gyógyteák, a meleg ágyban töltött pihenés és - persze nem utolsó sorban - Ibi szerető gondoskodása hamar megtette jótékony hatását. Aba a harmadik nap reggelén már sokkal jobban érezte magát. Kicsit még szipogott, olykor-olykor még kifújta az orrát, de nem volt láza és nem fájt már semmije. Úgy érezte, akár indulhatnak is tovább a kalandok országútján.
- Mikor készülsz el? - kérdezte izgatottan. - Várnak az új élmények, a madarak, a fák és az állatok.
- Nem megyünk ma még sehova! - mondta határozottan Ibi - Még pihenned kell legalább egy napot!
- Biztos?
- Biztos - válaszolt ellentmondást nem tűrő hangsúllyal Ibi.
- Jó, megértettem - sóhajtott nagyot Aba - de legalább találjunk ki valami izgalmas játékot!
- Én már tudom is mit csinálunk! - lelkendezett Ibi.
A piros öblös tálat a konyhapultra tette. Beleszórt egy rész lisztet, majd ugyanennyi dúrvább szemű sót. Annyi vizet tett hozzá, hogy összegyúrva az állaga olyan legyen, mint a most dagasztott kenyértésztának. Hozzáadott még egy csöpp olajat, mert nagymamájától ezt hallotta - és már kész is volt a legjobb fajta só-liszt gyurma.
Mind a ketten nekiláttak a munkának. Aba először egy csónakot formázott, majd hamarosan árbóc is került rá és végül elkészült a vitorla. Egy-kettőre flotta lett a hajókból. - Látod ez a Santa Maria -mutatott az egyik vitorlásra. - Most átkelünk az Atlanti-óceánon - kiálltotta Aba - felfedezzük Amerikát!
Ibi ma nem csatlakozott a tengeri utazáshoz, gondolatai más felé kalandoztak. Nagymama járt a fejében, aki mindig süt-főz, serénykedik a konyhában. - Ma jó háziasszonyt játszom! - mondta Aba felé fordulva és sietve bele is kezdett. Kakaós és fahéjas csigát sütött, készített rétest és gyümölcstortát, kuglófot és mazsolás brióst, persze mindent - sajnos - csak gyurmából.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése