A motorkerékpárt az útelágazásnál egy nagy tűzifarakásnak támasztották. Onnan az ösvény már olyan sáros és döcögős volt, hogy inkább gyalog vágtak neki a gyér erdőnek. Gombagyűjtésre indultak az igazi kiránduló időben. Nem volt meleg, de kellemesen sütött az őszi napocska és finom szellő simogatta a fákat. A lehúllott tarka levelek takaróként vonták be a csapást. Néhány madár -mintha megzavarodott volna a későn jött jó időtől- fütyörészet, akár tavasszal.
Ibi és Aba jókedvűen trappolt gumicsizmájában a nedves avarban. Nagy kosárral, ugyancsak optimistán indultak neki, mert tudták, hogy a nyírkos, de nem túl hideg idő kedvez a gombáknak.
- Remélem meglesz a vacsorára való! - szólt Ibi.
- Persze, ne aggódj, meglátod annyit találunk, hogy sajnálkozva, de itt kell majd hagynunk egy részét.- mondta határozottan Aba.
Nem is kellett sokat sétálniuk, máris egy gombamezőn találták magukat. Volt ott hosszú törzsű őzláb, finom mezei csiperke, fakósárga pereszke, arany tinóru és ízletes vargánya, de láttak bizony mérgező gombákat is, mint a farkastinóru, a kerti susulyka, vagy a párducpereszke.
Szorgosan gyűjtötték a kosárba a vacsoráravalót, mikor Ibi felkiáltott. -Gyere ide, gyorsan, gyorsan! Nézd ez pont olyan, mint a mesékben! - mutatott rá egy nagy, piros kalapos - fehér pöttyös gombára.
- A nagy képeskönyvben láttam ilyen szép példányt - lelkendezett Aba - ez is nagyon veszélyes - tette hozzá gyorsan.
Ne félj, nem szedtem belőle, csak meg akartam mutatni, milyen érdekes. Nem nyúlok a mérges gombákhoz - mondta határozottan.
Mikor teleszedték a kosarat, elégedetten - a nagy zsákmánnyal a kezükben - visszasétáltak a kereszteződéshez. Gyorsan felkapták a bukósisakot és indultak is. - Akkor ugorjunk be a gombaszakértőhőz - mondta Aba. -Bizony, mindeképp -helyeselt Ibi. - Csak úgy csinálok gombapaprikást, ha átnézte a kosarunkat ő is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése