Ibi görcsösen kapaszkodott a hátsó ülésen.- Ne szoríts ennyire, mert már fáj!- szólt hátra Aba.
- Ne izgulj, nagyon lassan és óvatosan vezetek!
Ibi bízott barátjában, de az út nagyon csúszott, az elmúlt éjszaka minuszok repkedtek, hajnalban meg sűrű köd fogadta őket. Nem szerette az ilyen borongós reggeleket. Ilyenkor csak arra vágyott, hogy pizsamában, csíkos párnájával az ölében forró kakaót szürcsöljön a kényelmes kanapén. Ehelyett most a hidegben zötykölődnek és azt sem tudja merre tartanak.
- Hova megyünk?- kérdezte kicsit nyűgösen.
- Ne türelmetlenkedj, meglepetéssel készülök! Meglátod, élvezni fogod!
Ibi erősen kételkedett a dologban, mi lehetne jobb a kanapénál és annál a bizonyos forró kakaónál!
Hamarosan egy nagy kereszteződéshez értek. Itt aztán volt nyüzsgés. Autók jöttek, kanyarodtak, indexeltek és dudáltak is egyszer-egyszer. Aba jobbra fordult és abban a pillanatban feltünt egy tábla, rajta nagy betükkel: Hévíz.
- Tényleg itt vagyunk, tényleg ide hoztál? - kiabált örömében Ibi - Jaj, de jó! Megyünk fürödni!
Rövidesen megérkeztek a híres tóhoz. Sokan álltak a parkolóban, de a pici sárga robogónak még bőven volt helye. Siettek is befelé, hogy átöltözzenek és minél elöbb beugorjanak a vízbe.
- Ez egy varázslatos tó! - mosolyodott el Ibi - Kint hideg van, igazi téli idő, mi mégis fürdőzünk a szabadban, és már csobbant is a vízbe. - Miért van itt ekkora pára? - kérdezte Aba felé fordulva.
- Ahogy a meleg víz párolog, a hideg levegővel érintkezve azonnal kicsapódik és mi ezt a vízpárát látjuk a tó felett. - magyarázta Aba. - Ezek iciri-piciri vízcseppek, tudod?
- Akkor a pára majdnem olyan, mint a köd. A köd pedig olyan, mint egy lecsúszott felhő!- összegezte a hallottakat Ibi kacarászva - és már lubickolt is tovább jókedvűen...
Körülötte mindenütt tündérrózsák úsztak a víz felszínén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése