Ibi kinyitotta a szemét és alaposan megdörzsölte. Pár másodpercig azt se tudta hol van, de Aba hangos szuszogása hamar kijózanította. Gondolta, míg Aba szunyókál egy kicsit, szétnéz a varázslatos őszi erdőben.
A köd, ami érkezésükkor még a bokrok alján tanyázott mostanra feloszlott. A szürke felhők közül elő-elő bukkant a langyos napocska. Színes, dércsípett levelek hullottak a fákról, akár szilveszter ünnepén a konfetti. A bokrok, cserjék ágai mozogtak a szélben és színes levélesőt varázsoltak. Ibi elhatározta, hogy összegyűjti és lepréseli a legszebb, legérdekesebb és legtöbb féle-fajta levelet. Indult is a fák közé és szorgosan hajolgatott, válogatott az avarban. Szedett barna, karéjos tölgyfa levelet, sárga tojásdad kőrisfa levelet, tenyérnyi nagy platán, picike pirosló galagonya, ecetfa, nyírfa, nyárfa és jónéhányat, aminek a nevét sem tudta. Úgy szorongatta kincseit a kezében mint a kártyalapokat és jókedvűen sétált vissza a tisztásra. Lekuporodott Aba mellé a pokrócra és lázasan keresni kezdte kedvenc mesekönyvét. Mikor megtalálta, precízen, egyesével a lapok közé tette az új szerzeményeket.
Aba közben mocorogni kezdett majd nagyot nyújtózva kinyitotta a szemét.
- Hahó, hát felébredtél végre?- kérdezte Ibi. - Míg aludtál én gyönyörű színes leveleket szedtem. Talán saját növényhatározót csinálok!- lelkendezett, miközben újra és újra megcsodálta gyűjteményét.
- Szerintem is jó ötlet, majd én is segítek- mosolyodott el Aba. - Lehet, hogy botanikus leszel, ha nagy leszel!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése