Ibi izgett- mozgott a hátsó ülésen, elzsibbadt lábait próbálta kinyújtani. - Már három órája, hogy elindultunk otthonról, itt az ideje egy kis pihenésnek - szólt előre Abának. Aba a motor hangos zúgásától persze semmit sem hallott. Ibi finoman Aba karjába csípett és most hangosabban is megismételte mondandóját. - Álljunk meg egy kicsit, mert nagyon elfáradtam!
Most már hallotta Aba és igenlően bólogatott bukósisakjában. - Amint lehet leszállunk a motorról, átmozgatjuk elgémberedett végtagjainkat. Az igazat megvallva én meg is éheztem egy kicsit. - tette hozzá hasára pillantva. - Keressünk egy szép csendes helyet, ahol megteríthetünk és megehetjük a finom tízórait!
Hamarosan megpillantottak egy tölgyfákkal körbevett tisztást. Már piroslottak és sárgállottak a levelek, de tökéletes helyszínnek látszott egy kellemes piknikhez - Itt jó lesz - örvendezett Ibi - imádom a friss avar illatát.
Lepattantak a kis sárga robogóról és egy vaskos öreg fa törzsének támasztották. Aba gondosan leterítette a pöttyös plédet miközben Ibi előkészítette a tízórai kellékeit. Kipakolta a kis műanyag tányérokat és poharakat, elővette a villákat, késeket és végűl az előkészített finomságokat. Volt ott felszelt kenyér, kockára vágott sajt, finom kolbász, szalámi, sonka és természetesen rengeteg egészséges zöldség. Friss paprika, paradicsom, egy csomag újhagyma, zöld saláta, piros retek és ropogós uborka. - Jó étvágyat! - mondta Aba és már harapott is egyet a friss sercliből.
Falatozás közben hallgatták a madarak csicsergését, a mókusok és pockok halk motoszkálását, az őzikék finom neszeit. Az erdő hangjai olyan szépek- mondta Ibi. - Nem csak szépek, álmosítóak is! -tette hozzá ásítozva Aba. Tele hassal, jóllakottan elnyúltak a takarón és háromig sem kellet számolni, már aludtak is mind a ketten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése