A rendetlenség

Aba egy hirtelen kézmozdulattal lesöpört mindent a polcról. Már több mint fél órája kutakodott, hogy megkeresse kedvenc utazótáskáját, de nem találta. Bosszankodott, és magára is dühös volt  - igaz csak egy ici-picit - hogy ilyen össze-visszaság van a gardróbban. Ibi minden héten legalább egyszer elmondja az Aba számára oly jól ismert mondókát: - Ilyen borzasztó rendetlenségben nem lehet megtalálni semmit, tessék végre rendet rakni! - Lehet, hogy igaza van - látta be Aba. - Most, hogy keresem a bőröndöm, ekkora felfordulásban tényleg lehetetlen megtalálni. Azt hiszem megfogadom a tanácsot - döntötte el és nyűgösen, de nekikezdett a pakolásnak.

Rátalált számtalan fényképre és rajzokra és levelekre és újságokra és pulcsikra és kabátokra... Ki tudja milyen és mennyi félrerakott kacatra. - Ha már csinálom, akkor rendesen!- döntötte el határozottan. Külön kupacokba pakolta a kinőtt ruhákat, a még használható és a már valóban haszontalan dolgokat. Szortírozta a színes képeslapokat, dobozba tette a fényképeket és olykor eszébe jutott egy-egy régi történet emlékei láttán.

-Van ami visszamegy a polcra, van amit elajándékozok és van ami a kukába kerűl. Lassan haladt, mert mindent kétszer, vagy háromszor is átgondolt. - Ezt Lolának adom, ezt Ibinek, ezt pedig kidobom. - gondolta Aba mikor az egyre kisebb kupac legalján megpillantotta keresett táskáját. - hát megvagy végre! - lelkendezett és még nagyobb lendülettel folytatta a rendrakást. Már egészen a végén járt a munkának, amikor csöngettek. 

Ibi állt az ajtóban egy óriási bőrönddel. - Hogy állsz a csomagolással? - kérdezte Ibi szinte köszönés helyett, és már bent is termett a lakásban.

- Még sehol - sóhajtott Aba. 

Ibi arcára kiült némi csalódottság. - Hát ma sem indulunk?- kérdezte szomorúan.

- Képzeld rendet raktam a gardróbban! Hát nem örülsz? 

- Örülök én - mosolyodott el Ibi - persze, hogy örülök!