Aba mocorgott az ágyban. Igazából már felébredt, de kicsit még lustálkodott, annyira finom meleg volt a dunyha alatt. - Pihentetem a szemem - magyarázta magának - csak egy ici-picit.
Pár perc sem telt el, mikor Ibi hirtelen betoppant a szobába.
- Látod mi történt éjszaka? Nézted mi van az ablakban? - kérdezte Ibi izgatottan.
Aba megdörzsölte álmos szemeit - jaj, már majdnem elaludtam! - mondta nem nagy lelkesedéssel. - Mi ilyen nagyon fontos, hogy nem várhat még egy kicsit?
Morcos volt a hangja, mert már sokszor megbeszélték, hogy kopogás nélkül nem törünk rá senkire. Nyújtózva, karjait az égnek emelve felült az ágyban.
Ibi ekkor finoman megrázta barátja vállát - nézd nálad is járt! - mutatott az ablak felé - itt volt a Mikulás!
Hirtelen Aba is magához tért és csodálkozva nézte ajándékokkal tömött csizmáját. - Én nem értem, nem is hallottam semmit - mondta - Mikor járhatott itt? - fordult kérdően Ibihez. - A Mikulás szánnal érkezik amit rénszarvasok húznak! - mondta - Hogy lehet az, hogy semmi zajt nem csaptak?- értetlenkedett tovább Aba.
- Én felébredtem az éjszaka közepén, - vallotta be Ibi - motoszkálást hallottam de nem láttam senkit, csak a függöny lebbent meg, mint szellő érkezésekor. Talán akkor pakolt az ablakba a Mikulás!
- Látod milyen jó, hogy mind a ketten alaposan kipucoltuk a csizmánkat! Biztos azért kaptunk ilyen sok finomságot!
Aba kidugta meztelen talpát a takaró alól és papucs nélkül szaladt az ablakhoz. Volt ott finom narancs, mandarin, egy kis zacskó mogyoró, táblás csoki és mikulásfigura. A sarokba támasztva pedig - nem kis meglepetésére - ott álldogált egy közepes méretű virgács.
- Te is kaptál? - kérdezte lebiggyesztett szájjal.
- Én is kaptam - mondta mosollyal az arcán Ibi. - De nem ilyen nagyot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése