Reggel, mikor kinézett Ibi az ablakon, vastag hótakaró borította a fák ágait, a házak tetejét és az utcák szürke aszfaltját. Idén ez volt az első igazi havazás. Szerencsére a hófelhők már messze jártak és vakítóan fehér volt minden, ahogy tűzött a nap.
Ibi és Aba eltervezte, hogy a csípős hideg ellenére kimegy a szabadba, mert az ilyen szép időt ki kell használni! Gyorsan végeztek a reggel szokásos teendőivel és nekiláttak a finom és gazdag útravaló elkészítésének. Ibi szelte és kente meg vajjal a kenyereket, Aba pedig vékonyra vágta a sonkát és a sajtot.
Szalvétába csomagolták, majd szépen egyesével bepakolták a szendvicseket.
Mikor ezzel elkészültek az előszobába mentek, hogy felöltözzenek. Először nyakukba kötötték a sálat, aztán belebújtak a télikabátba és felhúzták a puha szőrős bőrkesztyűt végül a nagy hótaposót.
- Indulhatunk? - kérdezte sürgetően Aba.
- Én kész vagyok! - válaszolt Ibi - és uzsonnás táskáját vállára akasztotta.
Ma gyalog indultak útnak, érezni akarták lábuk alatt a ropogós havat. Ibi igyekezett a letaposott ösvényen maradni, Aba viszont élvezettel gázolt a friss hóban. Szerencsére a vastag ruha alatt nem fáztak, bár igazi fagyos napnak igérkezett. A tegnapi pocsolyák - amiben Aba előszeretettel tapicskolt - most valódi kis jégpályákká változtak, így most ezeken csúszkált, nagy lendülettel.
Ibi csak sétált és csodálta a gyönyörű tájat, ami ilyenkor olyan mérhetetlen nyugalmat áraszt. Annyira elmerűlt a gondolataiban, hogy észre sem vette, ahogy Aba szép kerek gombocót gyúrt a friss hóból és megcélozta a háta közepét.
- Jaj! - sikított hangosan Ibi első meglepetésében, aztán kacagva ő is támadásba lendűlt...
Hatalmas hógolyócsatába kezdtek, sikoltoztak, kiabáltak, szaladtak és nevetgéltek míg végül kipirúlva, kifáradva lekuporodtak egy kivágott fa tönkjére.
- Jó móka volt - nézett Aba kis barátjára. - És jó tornaóra! - tette hozzá szuszogva Ibi.
Ültek egy ideig szótlanul, egymás mellett, majd egyszerre nyúltak a szendvicsekért...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése