Aba kényelmesen heverészett a kanapén, lábára vastag kötött zokniját húzta, derekára a kockás takarót csavarta. Éppen elmerengett az élet fontos dolgain, mikor Ibi becsörtetett a nappaliba.
Hangosan kopogott kemény fa klumpája a parkettán, nem csoda, hogy Aba kizökkent az elmélkedésből. Megrázta a fejét, mint aki elhesegeti a gondolatokat és döbbenten figyelte kis barátját.
Ibi átszelleműlten kutatott a könyvespolcon, pakolt, zörgött, motyogott az orra alatt valamit, aztán újra pakolt és zörgött... - Hova tettem? Hova tettem? - ismételgette halkan.
- Mit keresel? - kérdezte egy kis idő elteltével Aba.
- A nagymama szakácskönyvét! Tudod? Piros bőrkötéses, aranybetűs és nagyon vastag! - írta körbe Ibi.
- Mézeskalácsot szeretnék sütni és abban van a legjobb recept.
- Valahol láttam - mondta Aba és megvakarta feje búbját. - Tudod hol nézd meg? - A nagy lepkehatározó alatt, úgy rémlik, mintha ott láttam volna.
És valóban ott volt a keresett könyv. Ibi határozott mozdulattal a hóna alá csapta és robogott ki vele a konyhába. Kinyitotta és hűen követte a leírtakat.
Nagy tálat vett elő a szekrényből és szépen sorjában tette bele a hozzávalókat. A konyhamérlegen pontosan kimérte a 45 dkg mézet, a 16 dkg cukrot, a 45 dkg margarint és az 1 kg lisztet. Hozzáadta a sütőport és a három tojást, ahogy a receptben szerepelt. Nem felejtette el a fűszereket sem, a fahéjat, a szekfűszeget, az egy kanálka kakaót és a reszelt gyömbért.
A tésztát hosszú ideig csak gyúrta-gyúrta. A keze és a konyha egyes részei bizony ragadtak, de nem bosszankodott, a mézeskalács készítés már csak ilyen...Végül azért összeállt a sütnivaló.
- Pihentetem egy kicsit, ahogy nagymama szokta - mondta magában Ibi - és letakarta egy tiszta konyharuhával a tálat. - Addig legalább rendet csinálok a konyhában - gondolta - és vizes ronggyal kezdte is a takarítást.
Amint elkészült, megfogta a tepsit, alaposan bevajazta, majd az egészet kilisztezte, hogy a kiszaggatott sütit majd abba tegye szépen sorba. A gyúródeszkán kinyújtotta a ragadós tésztát és kiszaggatta kedvenc formáival. Csinált szívet, házikót, csillagot, barikát, csengettyűt, fenyőfát sőt még angyalkát is. Óvatosan rakta egymás mellé a különböző formákat majd a forró sütőbe csúsztatta a megrakott tepsit.
Kisvártatva Aba jelent meg a konyha ajtajában. - Olyan finom illatokat érzek! Mikor lesz kész a mézeskalács? Megkóstolhatom? - érdeklődött.
- Persze, azért sütöttem - mosolygott barátjára Ibi.
Hamarosan elkészült az első adag sütemény. Aba tüstént kiszolgálta magát, felkapott egyet a tálból és jó nagyot harapott.
- Ez nagyon finom! Milyen ügyes vagy Ibi! Legközelebb én kuktáskodom és ellesem a nagyi titkát! - lelkendezett morzsával a szája szélén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése