Aba izgatottan toporgott az előszobában. Türelmetlenségében jobbra - balra billegett akár egy libikóka. Ibi még a pipere asztálnál üldögélt és azon tanakodott melyik csatot is tegye a hajába. A piros masnisat, vagy a pöttyös szivecskést. Végül, nagy nehezen dűlőre jutott és félretűzte homlokából szőke frufruját.
- Most már útra kész vagyok!- kiáltotta Aba irányába.
- Nagyszerű! - jött a csöppett irónikus válasz.
Aztán Ibi is belebújt szőrgalléros kabátjába és végre elindulhattak.
A híres sárga földalattival érkeztek a Hősők terére. Ott elsétáltak a Szépművészeti Múzeum előtt és egyenesen az Állatkert felé vették az irányt. Már messziről látszottak a kapu kedves őrei, a két hatalmas kőelefánt. Sietős léptekkel érkeztek a bejárathoz, a pénztárnál jegyet vettek és már szaladtak is, hogy minden állatot szemügyre vehessenek.
Megnézték a zebrákat, akik fekete-fehér csíkjaikkal szaladgáltak oda-vissza a kifutón. Látták egészen közelről a zsiráfokat, hosszú nyakukon és hatalmas szemükön újra és újra elcsodálkoztak.
Az egypúpú teve sétálgatott, a kétpúpú teve bámészkodott a kerítés közelében. Elsétáltak a nagymacskák felé, szemrevételezték az állatok királyát, az oroszlánt, aki csak feküdt bozontos sörényével és nagyokat ásított. Nem is tünt olyan veszélyesnek!
A tigris föl-alá sétált büszkén és félelmetesen a rács mögött, a feketepárduc pedig fürkésző pillantásokkal követte az állatkerti látogatok mozgását. A hatalmas grizzly is nagyon békésnek tünt, a fekete medve is csak nyújtózott a tavaszi napsütésben. Egyedül a jegesmedve izgett-mozgott türelmetlenül fehér bundájában, alighanem várta reggelijét.
A fókák vidáman csobbantak a vízben, a kedves kis pingvinek békésen topogtak egymás mögött a medence partján, mint akik sorban állnak valami finomságért.
Ibi és Aba a Majomházba is bekukkantott és megnézte a csimpánzokat, az óriási gorillákat, a piros ülepü makákókat és a vöröses szőrmók orángutánt is. A majmok jókedvűek voltak, kiabáltak, hancúroztak, csimpaszkodtak és ugráltak ide-oda.
Aztán kicsit elfáradva lehuppantak a közeli padra, arcukba tűzött a napocska, hajukat kócolta a friss tavaszi szél. Kisvártatva Aba törte meg az idilli csendet.
- Együnk valamit!- mondta hasát simogatva.
- Én is erre gondoltam. - mosolyodott el Ibi, és már futott is valami finomságért.
A két tenyérnyi sósperecet jóízűen elmajszolták és teli pocakkal, újult erővel indultak a legnagyobb látványossághoz, ahhoz a kifutóhoz amira ma leginkább kiváncsiak voltak.
Izgalommal és csodálattal álltak az elefántok előtt. A hatalmas robosztus mama mellett ott poroszkált picinek csöppet sem modható elefántborja. Fejebúbján némi szőr állt a magasba, esetlenül követte csörtető anyját. Hebehurgya és bohókás volt, mint a legtöbb állat gyermeke. Ormányát csavargatta és kiváncsian tanulmányozott mindent maga körül.
- Ez tündéri!- kiáltott örömében Ibi.
- Látod milyen jó ötlet volt, hogy jöjjünk ki!- pillantott kissé elégedett arckifejezéssel Aba kis barátjára.
Sokáig csak nézték a csodát és észre sem vették, hogy milyen gyorsan telik az idő. A nap már nem is volt az égen, mikor elindultak a kijárat felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése