Ibi jókedvűen állt a tükör elött. Hosszú kukacformát nyomott a csíkos fogkrémből, majd alaposan megmosta a fogát, föntről-le és lentről-föl, éppen úgy, ahogy tanították. Aztán hideg vízzel fröcskölte le az arcát - csak hogy jól felfrissüljön - és sietősen felöltözött.
- Megérkezett! Itt van, érzem! - mondogatta magában lelkesen.
Már a reggel különlegesen indult, a madarak vígan csicseregtek és meleg, barátságos fénysugarak törték át a redőny szűk réseit.
A szellő is másképp fújt, a levegőnek is más illata volt.
- Ma nagyot sétálok! - kiálltotta hangosan Ibi.
Aba is korán ébredt és vidáman serénykedett a konyhában, míg Ibi készülődött. Mire kis barátja kilépett a fürdőszobából, Aba már finom reggelit sederintett. Az asztalon ott gőzölgött a forró kakaó, a tányéron pedig meleg piritós várta éhes gazdáját.
- Együnk, együnk! - tessékelte a konyhába Ibit sietősen Aba. - Végre jó idő van, siessünk a szabadba!
Hiss-huss végeztek a falatozással és szaladtak is kifelé a langyos napsütésbe.
A bokrok és fák rügyei már dagadoztak, a szürke barna földet itt-ott friss hajtások törték át. A kert sarkában előbújt a crocus zöldje, sőt már a tulipánok és jácintok levelei is kackiásan ágaskodtak a virágágyásban. A pici, piros suszterbogarak is előmerészkedtek és hátukat süttették, a giliszták is lelkes munkába keztek a puha földben.
Ibi szívét melegség járta át, ahogy végignézett a kerten.
-Igaz, hogy csak a nagyon figyelmesek veszik észre, de minden életre kelt! - elmélkedett kissé elérzékenyülve.
- Ibi, gyere, nézd! - kiabált hangosan a kert másik végéből Aba. - Itt a tavasz!
Ibi felocsudva töprengéséből már szaladt is, hogy megnézze mire gondol kis barátja.
A bodzabokor tövében, a még csupasz ágak kevéske árnyékában ott sorakoztak a tavasz első, igazi hirnökei.
- Mennyi hóvirág! - csapta össze két tenyerét örömében Ibi. - Mondtam, hogy megérkezett!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése